Olyan ez, mint amikor a kutya előre megérzi a veszélyt
körbe-körbe járkál, próbál szólni jelezni, hogy baj van,
de senki nem érti körülötte, miért kéne félnie, hiszen
minden rendben van (látszólag).
Én is így érzem magam. Már értem, hogy miért
van bennem egy állandó feszültség.
Nyugtalan vagyok, mert nem jó a magánéletem,
de látszólag minden rendben van.
Ez már a skizofrénia csúcsa, amikor kutyához
hasonlítom magam. Ha már a lábammal
vakarom a fülem, és vonyítok a holdra akkor
majd szeretnék segítséget kérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése