Munka után a kutyával kimenni a mezőre.
Nagyot sétálni, futni, végig nézni a tájon
ahol a mező és a felhő összeér, olyan érzés,
mintha minden egy karnyújtásnyira lenne tőlem.
Nagy levegő, szem becsuk, és elképzelem, amit
igazán szeretnék.
Este pokrocra kifeküdni a mezőn, egy pohár
borral, és egy jót beszélgetni. De már senki
nem ér rá, mindenki rohan, dolga van.
De ha én megöregszem, akkor nem
az értelmetlen rohanásra akarok emlékezni,
hanem az élményekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése