A gyönyörű múlt

Vajon kidobott pénz az ablakon, ha egy évig próbálnak összerakni
újra az orvosok, hogy elfelejtsem a múltam, és a gyerekkorom
sérelmeit. Erre ma az apám azt mondja, hogy ne nyúlak semmihez
a házban, mert ott minden az övé. (egy vacak szétesőben lévő
hőmérőt akartam leszerelni a ház faláról, nehogy a higanyszál
leessen a földre és széttörjön)

Ugyhogy most fájdalom, sírás, és a fasz ki van.
Azt hiszem iszom valamit.

Nincsenek megjegyzések: