Elkutyulva

4 napja nyomom az ágyat, egyedül, ugyanis, nem érintkezhetek
szinte senkivel. Anyukám beteg, apukám frissen műtőtt, a munkahelyre
ne vigyem be. Egyedül a kutya a társam. Neki mindegy, hogy hogy nézek
ki, hogy kövér vagyok-e vagy sem, hogy kifestettem-e magam,
hogy jó kedvem van, vagy sem, hogy finom a főztöm vagy sem. Mindenért
ugyanolyan hálás. Ma sütöttem neki palacsintát, szóval ez már kóros.
De ő igazi társ, igazi támasz, barát. Vigyáz rám.

Új influenza

Rossz közérzet, fájó lábak, torokkaparás,
nátha, köhögés.
Rohanás az orvoshoz...
- Doktornő, lehet ez az új influenza.
- Lehet.
- Aha...

Tüdőgyógyásznál
- a tüdeje rendben van, a mai napon legalábbis :) de
ennél az új influenzánál nem lehet tudni, bármikor okozhat
szövődményt
- köszi... most már szarul vagyok...

Vas ember

Az apukám a kórházban is vas ember volt.

Azt hittem, ez majd alapjaiban rengeti meg az eddigi "képet" apukámról
bennem, miszerint ő törhetetlen, megrendíthetetlen stb.
És hiába a kórházi környezet a műtét, apukám az intenzíven is
a legerősebb ember volt.

Még mindig vas ember.

Külsősként szemlélve

Milyen szánalmas, amikor egy-egy rendezvényen,
a beképzelt vezetők, nagyasszonyok, egymást
"gyilkolva" rohannak a svédasztalhoz zabálni.

Ingyen van, tehát ha egy adag szart
tálalnának is fel, azt is megennék.

Más téren persze rohadt sznobok, és "igényesek".

Nem tudok

Nem tudok egy igazán jót sírni, hogy ez az iszonyú
feszültség enyhüljön.
Nem tudok róla kimerítően beszélni, hogy ez az iszonyú
feszültség enyhüljön.
Nem tudok aludni, pihenni, hogy ez az iszonyú
feszültség enyhüljön.

Milyen önző az ember, hiszen nem is nekem rossz most,
hanem apukámnak. Erősnek kell lennie, mert még
szükségünk van egymásra.
Szükségem van a szüleimre.

F***sz ki van nap van ma!

Nem tudok nyalizni, nem vagyok képmutató,
nem hazudok, nem mű kedveskedek, nem is jutok semmire.

A mai hódítás

"Tetszettem" egy kutyának, aki a gazdi elmondása szerint,
nagyon visszahúzodó és félénk általában.

Hát, legalább a kutya fiúknak bejövök.
Nincs még minden veszve.

Nem jó nap

Nem panaszkodásképp, de nagyon nehéz, egy hét láblógatás
után visszarázódni a hétköznapokba. Nagyobb fáradtságnak
élem meg, mintha nem utaztam volna el. (szegény én) :-)
És még annyira visszavágyom az édes semmittevésbe.


Hol van már az a svájci milliomos????

Mai érzések

Röviden:

MINDENKI BEKAPHAJTA!

(kivéve: a szeretteim, szüleim, barátaim, ismerőseim, a blog olvasói,
a jó emberek, akik szeretnek engem stb. stb.)

Helyesbítés:

NEM KAPHATJA BE MINDENKI!

(a magyar nyelv szépségei. szóval mostmár mindenki úgy érti
ahogy akarja, hehe)

Nem olyan

Nem, ez nem lesz olyan blog, hogy apukámat
mégis meg kell műteni, hogy van az állapota,
jaj, de szomorú vagyok, szegény,minden
összeomlik, mi lesz velünk, el sem tudom képzelni.
Nem, ez nem lesz olyan blog.

ITT VAGYOK :-))))

Egy hét totális, pihenés és kikapcsolódás
után megint vissza a mókuskerékbe.

Gyönyörű volt, pihentető, néhol meseszerű,
vidám (részemről), és néha kalandos.
De, jó megint itthon, mostmár olyan
mintha csak álmodtam volna, jó
visszarázódni, és mosolyogni a szép
emlékeken.