Azt hiszem, ez az a kor, amikor a lélek, ahogy ott belül érzem
magam, kezd egyre távolabb kerülni a valódi koromtól.
Eddig se volt könnyű, mert kb. 16-nak éreztem magam,
de most belenézek a tükörbe látom, hogy hány éves vagyok,
vagyis felfogom, hogy hány éves vagyok, de nem ezt érzem.
Ott belül, még mindig "kislány" vagyok.
2 megjegyzés:
maradj is az! így élmény marad az élet. nem kell mindig úgy élni, viselkedni, lenni, ahány évesek vagyunk. én így gondolom. más meg máshogy: például az utcán csoszogó nénik-bácsik, amikor direkt háttal megyek a többieknek és közben dúdolok :) maradj kicsi lány! jó lesz! :)
Grace!
hidd el, ha pl. en nem lennek annyira gyerek, mint amennyire az vagyok, ottan legbelul, szerintem sokkal jobban megviselne a zÉlet!
Pl. amig ha latsz egy sántaiskolat, es legyen az bármily tomeges helyen, vegigugralod, lehajolsz a semmiert, mintha felvenned, es oromtol kipirosodott arccal felallsz, ez olyan jo!
en legalabbis mindig igy élem meg!
Megjegyzés küldése