Lebuktam

Nem is én lettem volna, ha nem velem történik.

Szabad vagyok, lelkileg gyötröm magam.

Tök jó, de csak két hét múlva lehetek egész
nyugodt. A legrosszabb, hogy emiatt nem élvezem,
hogy végre TV-t nézhetek, olvashatok, nem kell törődnöm
semmivel. És tessék, egy apró hiba, és elcsesztem a napjaim.
Utálom ezt.

Puska...

Na, szerintetek ki az aki lebukott a vizsgám?
Talált.

És a legrosszabb, hogy nem mondott semmit,
hogy rosszabb jegyre számítsak,
hogy menjek a francba vagy valami,
semmit.

És mindezt csak az államifinanszírozás
miatt. Az állam a csalásra tanít.

Ja, és amúgy még tanultam is.
LÚZER

Szombattól...

magammal törődés, strandra járás (nem érdekel, ha mínusz 20 fok is lesz),
olvasás, szórakozás. Nem, ez még nem szabi, de vége lesz a
vizsgáimnak. Hurrráááá. De ne kiabáljunk el semmit.

Magam sem értem...

Vajon miért keresem és találom meg mindig a legbonyolultabb megoldást?
És ha nincs semmi gondom, miért találok magamnak?
És ha nem kéne csinálnom semmit, miért intézem úgy, hogy kelljen.

...

ez már annyira rossz, hogy jó

Még 1 7.....

Én nem szoktam ilyeneket mondani,
de MIKOR LESZ MÁR NYÁR????
Jövőhét péntekig adok időt, aztán strandolni szeretnék.
Végre tankönyvek nélkül, kötelezettség nélkül.
Alig várom.

Itt vagyok újra!!! JUHÚÚÚÚ

Annyira megváltoztam, hogy már magamnak is be kell mutatkoznom.