Nem mintha felsőbbrendű lennék, de azt hiszem megtanultam
kivülről nézni az embereket. Hallgatom ahogy folyton felesleges
dolgok miatt panaszkodnak az emberek mást hibáztatnak,
és keseregnek. És rájövök, hogy sokszor mi magunk vagyunk,
akik elrontjuk ezt az egészet, és a külső körülményekre fogjuk.
Aztán oldalra néztem, láttam, ahogy megy le a nap, szembe a
gyönyörű fák, az egyiken gyümölcsök vannak, és percekig próbáltam
betelni ezzel a csodával.
Hálás vagyok azért, hogy megtanulhattam becsülni, csodálni
az apró dolgokat, és örülni neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése