Esténként amikor lefekszem aludni, a gondolatok
elkezdenek cikázni a fejemben, mint egy meteoreső,
ami másodpercenként becsapodik, és a fejemnek ütközik.
Majd megfájdul a szívem, szorító, szúró érzés, menekülnék,
futnék valahova, akár az erkélyen át, de nincs hova mennem,
sehol nem vár senki.
1 megjegyzés:
dehogynem. a barátok.
Megjegyzés küldése