Séta a belvárosban, bőrig ázva, zokogva.
Az úton előttem egy építkezési állvány,
arra gondoltam, hogy bárcsak rám szakadna.
Kétszer is átsétáltam alatta, de semmi.
Bementem a Váci utcába, hátha a sok külföldi között jobban
érzem magam, kicsit úgy, mintha messzire mentem volna
mindent magam mögött hagyva, de a gondok, a fájdalom
minden jött utánam, nem engednek el egy percre sem.
Bárhova megyek árnyékként követnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése