Elmélkedés

Úgy látom, ha mindenhol el tudnak nyomni, akkor az az én hibám.

Utálom ezt az érzést, és utálom, hogy ilyen vagyok, de nem tudok
nyalizni, feleslegesen ismételgetni ugyanazokat a mondatokat, hogy
mások elismerően bólogassanak, milyen jó ötlet, miközben már
3szor elhangzott, nem tudok semmitmondó mondatokat mondani,
hogy úgy nézzen ki mondtam valamit, fellengzősen, és hatalmas
körmondatokba beszélni ugyanarról, minél több idegenszót
használni, hogy úgy tűnjön intelligens vagyok stb.stb.
Nekem ez nem megy, mert időpazarlásnak tartom, és úgy érzem,
ha nekem feltűnik, és szánalmasnak tartom, akkor másnak is.
De nem, ez nem így működik, legalábbis az üzleti életben nem. Itt
csak az számít, hogy jó nagy pofád legyen, tudj segget nyalni,
és marhaságokat beszélni, ha mindemellett netán amúgy
hülye vagy, az nem baj. Nem az a lényeg.
Ez a versenyszféra, itt mindegy milyen eszközökkel indulsz.
A szabály az, hogy nincs szabály. Egy a lényeg,
hogy te érj elsőnek célba, mindegy hogy miket
tettél közben.

Csak az a kérdésem, hogy hogy tudnak utána ezek az emberek
a tükörbe nézni? És itt a baj, hogy nekem ez nem megy.
És persze ez sokkal jobb így, mert nem kell
szemen köpnöm magam, csak az önbizalmam az tűnik el teljesen,
mert mindennap szembesülnöm kell ezzel, bánt és nagyon bosszant.
Keresem a kiutat.
De legalább a tükröm mindig tiszta.