Olyan jó érzés, hogy ülök egy idegen társaságban
és mindenki a házastársáról meg a gyerekéről beszél.
Én meg próbálok hozzá mosolyogni, bár inkább a
széthúzott szájra emlékeztet, mint egy őszinte mosolyra.
Soha nem gondoltam volna, hogy idáig jutok.
Ezt nem hiszem el.
3 megjegyzés:
hű, de nem várom ezt a pillanatot, amikor ez engem is megtalál... pedig nem is olyan távoli jövő...
olyan sokszor a szívemből szólsz... kösz Grace! :)
én köszönöm :-)
csak nem osztaly-, évfolyam-talakozon voltal? mert en kb. pontosan ugyanezen okok miatt nem mentem el a 25 (!!) eves egyetemi talakozonkra. (segyerek, sekarrier, egymunkanelkuliferj, sesemmi)
Megjegyzés küldése