"A rossznak tűnő szem, ha helyesen használják képes jól betölteni a feladatát.
Minél célszerűbben használjuk a szemünket,
annál inkább megújulnak a képességei.
A megerőltetés nem az eredménye, hanem az oka a szem zavarának.
Mihelyt enyhül a megerőltetés a szem újra jól lát.
Lelki feszültség nélkül nem következik be idegi megterhelés,
e nélkül pedig nincs kóros izom feszülés.
Amennyiben az izmokban nincs kóros feszültség,
nem feszül a szem sem, és így rendesen lát.
Ebből is látszik, hogy a látás és a lelki közérzet szorosan összefügg.
A normális látás akaratunktól független és nem megerőltető folyamat,
a feszültségektől mentes szem mindig jól lát.
Ha a látást valami károsítja,
megfeszülnek a szemizmok és ilyenkor
nézés közben megerőltetjük magunkat.
Az olyan érzelmi felindulások, mint a gond, a gyász, a méreg,
a félelem, vagy az unalom hatással vannak a látásra,
mivel hirtelen idegfeszültséget és megterhelést okoznak.
Ahogy az ilyen megterhelésektől szabadulni tudunk,
úgy javul a látásunk.
A legtöbb esetben a szemünket szemüveg nélkül is tudjuk jó látásra szoktatni.
Ez különböző lelki feszültségek megszüntetésével érhető el.
Ha sikerül megszabadulnunk a belső feszültségeinktől
és ennek következtében a vér akadálytalanul kering a szemünkben és a fejünkben,
megszabadulhatunk az arcizmok feszülésének jeleitől.
A szem ilyenkor jobban kinyílik, kifényesedik,
színe elmélyül, a tekintet nem merev.
Eltűnnek a homlok és a száj környéki ráncok is."
"Nem az ember a szem állapotának az áldozata,
hanem a szem esik áldozatul az ember lelkiállapotának."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése