Szép lassan minden barátnőmnek gyereke lesz.
Megtalálta élete párját, és családot alapít.
Az a szomorú, hogy kislány koromban a 29, 30-as éveimet
úgy képzeltem, hogy már lesz két gyerekem,
vagy legalábbis a második útban lenne.
Vajon mit mondanék magamnak,
ha most találkoznék a 10 éves önmagammal?
Bocs elszúrtam!?
Vajon mit szólna mindehhez. Nem így ismert engem.
Mi történt? Mi okozott ekkora törést,
ami miatt nem tudok egyenesbe jönni?
Hol van az az akarat, és kitartás, ami régen volt?
Mindig azt akartam elkerülni, hogy oda jussak,
ahova a szüleim.
Keserűségbe, szemrehányásokba,
betegségekbe menekülve, és tessék
sikerült reprodukálnom őket.
Még szerencse, hogy a tesóm erősebb volt.
2 megjegyzés:
hülyeség, pont azt kerülöd el, drága!
Na tessék. Most épp "szétzúztad" a legmélyebb önsajnálatomat! ;)
Megjegyzés küldése