Elkutyulva

4 napja nyomom az ágyat, egyedül, ugyanis, nem érintkezhetek
szinte senkivel. Anyukám beteg, apukám frissen műtőtt, a munkahelyre
ne vigyem be. Egyedül a kutya a társam. Neki mindegy, hogy hogy nézek
ki, hogy kövér vagyok-e vagy sem, hogy kifestettem-e magam,
hogy jó kedvem van, vagy sem, hogy finom a főztöm vagy sem. Mindenért
ugyanolyan hálás. Ma sütöttem neki palacsintát, szóval ez már kóros.
De ő igazi társ, igazi támasz, barát. Vigyáz rám.