Ma

Ma is a kanapélakást választottam az "élet" helyett. Egy célomat, már el is vesztettem, és hozzáteszem, nincs túl sok, vajon meddig mehet ez még így?
Mikor merek majd megint kimenni a kapun túlra?
Csak sajnálkozom, és vágyakozom, és várom a csodát. Ami nem akar jönni, nem jön legalábbis addig, amíg a legmélyére nem kerülök.


Egy dolog enyhíti ezt az iszonyú magányosságot. A barátok.
Örök hálám nekik. Egy dolgot biztos megtanultam, egy új értékrendet!